Érdekes cikkek

Párbeszédben a tájjal

A Nagyszík a Hortobágyi Nemzeti Park legépebben maradt szikes tórendszere, amely Balmazújvárostól keletre, a várossal határosan terül el.

  A táj különlegességét az adja, hogy a sókban feldúsult szikes talajon, főleg az időszakosan vízzel borított évszakokban, egyedi, különösen gazdag élővilág alakult ki. Az egyedi életközösséget azonban jelentős mértékben veszélyeztette, hogy az 1960-as években lecsapolták a tórendszert, továbbá fokozatosan visszaszorult a legeltető állattartás, és ezzel együtt az értékeket jelentő növény- és állatvilág.


 Jelen helyzetben a sérült, védett terület rehabilitációja, illetve a város közelsége egyedülálló helyzetet és igényeket teremtett. A táj átgondolt rehabilitációja mellett gondolni kell arra, hogy a természeti kincsek mint „értékek” minél jobban tudatosuljanak a szűkebb és tágabb társadalom számára. Oldani kell és lehet azt a paradoxont, hogy míg a természeti-környezeti értékek, mivel egyre ritkábbak természetes formáikban, jelentős mértékben felértékelődnek, ugyanakkor a hétköznapi ember számára teljesen hozzáférhetetlenné és megfoghatatlanná válnak, így párhuzamosan kialakul a „nem tudásból”, „nem ismerésből”származó értékvesztés is.

 A tájrehabilitáció koncepciója

 A Balmazújvárosi Nagyszíkért Alapítvány a táji értékek hosszú távú fenntartására és fejlesztésére komplex tájvédelmi programot dolgozott ki. A táj - mint minden más is - dinamikus egyensúlyban van. Az értéknek tekintett élőhely és élővilág rehabilitációjához így szükséges a korábbi vízrajzi viszonyok visszaállítása. Egy kapcsolódó tájfejlesztés keretében 2009-ben a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület a LIFE+ projekt támogatásával a szikes nagyobb körzetében, 2034 hektáron temette be a lecsapolásra kiépített csatornarendszert. Szükséges volt továbbá a hagyományos legeltetés újraélesztése, amely nem hagyja felgyomosodni a területet. Probléma azonban, hogy a legeltető gazdálkodás önmagában ma gazdaságilag nem fenntartható. A táj fenntartása miatt szükséges állattartást a lakosság bevonásával (pl. 100 db racka anyajuh kiosztása) kezdte el feléleszteni, újra életre hívva a „faluszéli legeltetési rend”-et. Ez a projektelem már most látványos eredményeket ért el, az invázív mocsári növényzet látványosan visszaszorult.

 

 A természeti értékükben védett tájak általános problémája, hogy a tájvédelem miatt a gazdaság fejlesztését korlátok közé kell szorítani, a helyi gazdaság nem fejlődhet. Ugyanakkor a terület értékeit élvezni kívánó látogatók kellő infrastruktúra hiányában, ha akarják, se tudják megfizetni azokat a „közjavakat”, melyeket a természeti környezet kínál. Az Alapítvány ezen helyzet javítására terveztette meg és kezdte el megépíteni a Nagyszík Látogatóközpontot.

 

 Nagyszík Látogatóközpont épületegyüttese

 A Nagyszík Látogatóközpont célja, hogy bemutassa a táj értékeit és a főként madarászokra épülő idegenforgalomból származó bevétellel segítse a tájfenntartás nem gazdaságos elemeinek fenntarthatóságát. A tervezés során fontos szempont volt, hogy a helyi építési anyagok és építészeti formák használata mellett az épület mintaként szolgáljon arra, miként lehet a táj erőforrásaihoz igazodó energetikai koncepciót megvalósítani.

 

 A 39.000 m2-es építési terület közvetlenül a Nemzeti Parkkal határos. A Látogatóközpont két fő eleme a fészket formáló Demonstrációs Központ, valamint a madárforma Szállásépület. Az építési telken az épületek egy félszigetszerű feltöltésre épülnek, hogy minél közelebb kerüljenek a telek mellett megjelenő, madárvilágban gazdag időszakos szikes tóhoz. A telek kertészeti koncepciója során fontos elv volt, hogy a növényzettel és térburkolati elemekkel teremtsünk minél harmonikusabb átmenetet a város falusias utolsó utcaképe és a szikes legelők között.

 

 Az épületek alatti feltöltőanyagot egy szomszédos halastó kialakítása során zajló kitermelésből hoztuk a helyszínre. Az épületek ugyan nem jelentős méretű objektumok, de a magas, intenzíven változó talajvíz zavartalan mozgása érdekében kútalapokra épített gerendarácsra tettük az épület teherhordó falait. A Látogatóközpont épületeinek anyagválasztása során elsődleges szempont volt, hogy minél több, helyben megtalálható anyagot használjunk, és az ezekből kialakított szerkezetek a teljes életciklus vizsgálat szempontjából is megfelelők legyenek.

 

 A külső falszerkezet fa tartószerkezet közé épített 15 cm vastag vályog kitöltőfal, amit 35 cm vastag szalmabálával szigetelünk, így a szerkezet U értéke 0,16 W/m2K. (Az engedélyeztetés érdekessége volt, hogy a szalmabála minősítéssel rendelkező cég ügyfélként bejelentkezett az építési hatóságon, és bár a vályog miatt az ő szerkezetüktől teljesen eltérő falszerkezetet terveztünk feljelentést tettek ellenünk. Indoklásuk szerint a 3/2003 BM-GKM-KvKM szerint nem tervezhettünk be, csak minősített szerkezetet. A házat át kellett tervezni tégla szerkezetűre, és csak a természetes anyagok témakörében 2010-ben született belügyminisztériumi állásfoglalás nyomán volt módunk visszatérni az eredeti koncepcióhoz.)

 Tetőfedésként az első változatokban még nádat terveztünk, azonban építészeti, tűzvédelmi okokból, illetve a napkollektorok biztosabb elhelyezése miatt cserépfedésre váltottunk. A belső padlófelületeken a tégla, a fa és a kő, míg oldalfalakon a meszelt vályogvakolat és mészhabarcs dominál.

 

 Az épületet az irodánkban fejlesztett „fenntartható ház”-koncepció szerint próbáltuk megtervezni. Ez az elképzelés a dinamikus egyensúly felismerésére épül. Fontos, hogy olyan épületet kapjunk, ami nem borítja fel sem a szűkebb, sem a tágabb környezet egyensúlyát, így nem járul hozzá a klímaváltozásához. Ugyanakkor nem törekszik az energiafogyasztás totális csökkentésére, gazdasági optimumot keresve, a fenntarthatóság határain belül használja a környék erőforrásait. A magyarországi viszonyokra értelmezett "fenntartható ház" csak az ország természeti tőkéjének hozamát (megújuló energiaforrások fenntartható mértékű fogyasztása) használhatja. Magyarán csak azt használja, ami van, és csak annyit amennyi egy házra jut.

A „fenntartható ház” olyan épület, amelynek teljes életciklusára vetített erőforrás-használata nem nagyobb, mint a vizsgált terület adott épületre jutó erőforrása.


Az energetikai követelmények megfogalmazásakor, a fenntartható építés tágabb  aspektusait is figyelembe véve, legalább két fontos kiegészítést kell tenni:

   - A területi (regionális) erőforrás-használat mellett helyi (lokális) környezetterhelést is.
  - Az épületek létesítése során nem a környezetterhelés (jelen esetben energiahasználat) minimalizálására, hanem a területi adottságoktól függő, költséghatékony optimalizálására kell törekedni.

Magyarországon 90  PJ biomassza, 10 PJ geotermikus energia és korlátlan mennyiségű szél és napenergia áll potenciálisan rendelkezésre, amelyből gyakorlatilag 15-25 PJ tudunk hasznosítani. A használati melegvíz 60%-ban napenergiával, 40%-ban biomasszával biztosítható, ez nettó 10 PJ, bruttó 12,5 PJ energiaigényt jelent évente. 85%-os gépészeti hatásfokot feltételezve lakóházakra bruttó 10,  kommunális épületekre bruttó 5 kWh/m2a biomassza vagy hévíz energia szükséges. A hazai épületállomány fűtési energiaigényének fedezésére a fenti feltételezések mellett 88,5 PJ energia fordítható. 85%-os gépészeti rendszereket feltételezve Magyarországon a fenntartható ház nettó fűtési energiaigénye 43 kWh/m2.

Elektromos energiaigénye a magyarországi viszonyokra értelmezett fenntartható épületnek nem lehet nagyobb, mint 25 PJ, ami 50%-os lakossági és 50%-os kommunális megosztást feltételezve 350 kWh/év/fő vagy 12,2 kWh/m2a fogyasztási határértéket jelent. A háztartási és a kommunális épületek jellemző elektromos energiahasználatát (1:1), illetve a háztartási és a kommunális épületek területarányát (2:1) tekintve lakóházakra bruttó 11,  kommunális épületekre bruttó 22 kWh/m2a víz-, szél- vagy napból származó energiából kell megoldani az épületek hűtési, világítási és egyéb elektromos energiaigényét.


 A Balmazújvárosi Nagyszikért Alapítvány az ÉAOP-2007-2.1.1.b „Versenyképes turisztikai termék- és attrakciófejlesztés” támogatási jogcím keretében „A fenntartható tájhasználat feltételeinek komplex kialakítása a Balmazújvárosi Nagysziken: Ökoturisztikai látogatóközpont fejlesztése” címmel nyert el 168 898 383 Ft vissza nem térítendő támogatás a fészket formáló Demonstrációs Központ megvalósítására. Az építkezés 2010-ben kezdődött meg, és a területrendezés után már láthatók az épületek tömegei.

 

 Sajnos az Alapítvány eddigi erőfeszítései ellenére a Látogatóközpont fontos elemére, a madarat formáló Szállásépületre eddig nem sikerült forrást szerezni. Ez pedig különösen fontos lenne a  tájvédelmi program gazdasági fenntarthatósága szempontjából, mivel a Szállásépület a hazai ökoturistákon túl a külföldi madarászoknak is szállást kínálna, akik képesek és készek megfizetni a táj egyedi „közjavait”.

Medgyasszay Péter, Juhász Tibor


Nagyszik Látogatóközpont
vezető tervezők: Medgyasszay Péter, Dr. Novák Ágnes
építész munkatársak: Büki Péter
statika: Kovács Antal
kertterv: Dr. Illyés Zsuzsa
épületgépészet: Szilágyi Antal
belső közmű: Balogh Zoltán
épületvillaposság: Benke Szilveszter
útterv: Török Róza, Tarcsai László
konyhatechnológia: Frankói Béla
talajmechanika: Dr. Magó Istvánné
környezetvédelem: Péter Gábor
generáltervező: Belső Udvar 2008 Építész Iroda Kft
tervezés éve: 2008-2009
kivitelezés éve: 2010-
bruttó szintterület:
demonstrációs épület: 505 m2
szállásépület: 1127 m2
beruházási költség: Demonstrációs épület, tereprendezés, parkolók: 220 mFt
szállásépület: forrásteremtés alatt
építtető/megbízó: Balmazújvárosi Nagyszikért Alapítvány
generálkivitelező: Janta Bau Kft

A cikk forrása: építészfórum



Ez a weboldal sütiket (cookie-kat) használ az alkalmazások helyes működése illetve jobb felhasználói élmény érdekében.